MASSZÁZS A TÖRTÉNELEMBEN 2.

KÍNA

Az i.e. 3. századból származó Sárga Császár Belgyógyászati Könyve (Huang Ti Nei Ching) , mely az egyik legősibb orvosi könyv, javaslatai és útmutatásai a mai napig érvényes jelleggel bírnak az egészséges életmód területén.
A könyv ír a hagyományos kínai gyógyászat alapját képező Yin-Yang elvről, az öt elem tanáról, anatómiai dolgokról, de légzéstechnikákról és masszázsról is.
A masszázs a hagyományos kínai orvoslás része volt és orvospapok végezték, akiket hosszú éveken keresztül képeztek erre a feladatra.
A kezelések során pontnyomásos technikát is alkalmaztak (akupresszúra), mellyel az adott területet stimulálták, valamint a belső szervek közötti egyensúlyt harmonizálták.
A masszázst hatékonyan alkalmazták idegrendszeri, vérkeringési problémák, mozgásszervi betegségek esetén.
Az egészség megőrzés szerves része volt a testmozgás is (Tai Chi).

GÖRÖGORSZÁG

Az ókori Görögország nem csak salátakultuszáról volt híres, azaz hogy rengeteg zöld leveles növényt fogyasztottak, főleg a 2-3. század környékén, hanem a testkultúráról, mozgásról és az egészség fontos szerepéről is.
A görögök a masszázst a sportolók edzésével kapcsolatban, de gyógyászati célból is alkalmazták. Versenyek előtt és után kötelező volt a masszázs, hogy az izmok fáradtságát leküzdje.

Hippokratész (i. e. 460-377) az ókor legnagyobb orvosa a táplálkozás szerepét igen fontosnak tartotta. Évszakok szerint és személyre szabottan javasolt ételfajtákat, ezen felül a masszázs szerepét is fontosnak tartotta.
A hosszú idő óta legyengült betegeknek erősítő étel, mozgás, gyógyfürdő és masszázs volt javasolt. A fertőző és lázas betegek pedig hűtő hatású ételt kaptak, és számukra a masszázs ellenjavallt volt!

RÓMAI BIRODALOM

Róma, ahogy az évszázadok során terjeszkedett, beolvasztotta a meghódított népek szokásait, akár étkezésre, akár ismeretanyagra vonatkozóan. Így volt ez a gyógyítással kapcsolatosan is.
Galenus (i. sz. 131-201) átvette Hippokratész tanait a masszázs tekintetében is.
A gyógyulásban a természet szerepét kiemelt fontosságúnak tartották, az orvos pedig ezt támogatta a természetes gyógymódok javaslásával.
A masszázst alkalmazták gladiátoroknál, reumás betegeken és sérült katonáknál. A kezelés javarészt nagyobb városok fürdőiben történt.
A államfők, írók sem maradtak ki belőle, Julius Caesar például naponta élvezte a masszázs egészségjavító és kellemes hatását.