Masszázs a történelemben 3. / Középkor

Szerző: 
Kálmán Renáta táplálkozási és kineziológiai tanácsadó

MASSZÁZS A TÖRTÉNELEMBEN 3.

A KÖZÉPKORBAN a testkultusz eléggé háttérbe szorult, a masszázs az orvoslás eljárásai között szerepelt a dögönyözés, a köpölyözés, a borogatás és más módszerek között.
A szerzetesek már a korai időktől kezdve foglalkoztak orvoslással, gyógyászattal és ápolással.

Az orvos szerepét nagyra tartották, Szent Benedek is a gyógyító orvoshoz hasonlította az apátot.
Jézus egyik példabeszédében szereplő mondat: „Beteg voltam, és meglátogattatok” arra sarkallta a szerzeteseket, hogy az ápolást is felvegyék mindennapi tevékenységük sorába.

A szerzetesi szabályok (regulák) között szerepelt, hogy a szerzetesek vigasztalják és szolgálják a betegeket. A betegek számára külön termet hoztak létre, illetve a szerzetesi rendházak mellett jól felszerelt betegházakat létesítettek, a gyengélkedőkről saját személyzet gondoskodott.

A szerzetesek mindennapjait az ima, az elmélkedés töltötte ki, gyakorlati tevékenységként kódexmásolással, méhészkedéssel és gyógynövények termesztésével is foglalkoztak.

A sankt-galleni apátság a mai napig híres a gyógynövényes kertjéről. Az ott létrehozott gyógynövényes parcellák elrendezését tartják példaként követendőnek a gyógynövénytermesztés területén.

Az ottani apátságnál szakszerűen volt megszervezve a betegápolás is, egy külön kórház épülete szerepelt, amelyet kis templommal, konyhával és fürdővel is elláttak. Az orvos számára épületrészt képzeltek el, a gyógyszereket is megfelelően tárolták.

Egy másik rész szegénykórházként szolgált. Megkülönböztették az ambuláns és a fekvő betegeket, ügyeltek az elhunytak megfelelő eltemettetésére.

Bizonyos kezeléseket csak orvosi engedéllyel lehetett végrehajtani, próbálták elkülöníteni a betegségek fajtáit.
Nagy hangsúlyt fektettek a megfelelő számú fürdésre.

Igyekeztek tápláló vagy kímélő étrendeket összeállítani. A leghatásosabb módszernek pedig a kor legjobb megoldásait, a köpölyözést illetve az érvágást tartották.